Megtorpedózott életünk 2.

A látogatottsági adatokból ítélve tetszett az első képsorom. Köszönet érte! Nem is marad el a hála! Ime a második. Továbbra is várom hozzászólásaitokat, véleményezéseteket. Akár minden egyes külön képsorhoz is!
Előre láthatólag hetente találtok majd egy-egy új karikatúrát a blogomon. De erről majd később. Addig is jó olvasást, és szórakozást! Kelta

A második: (a teljes méret megtekintéséhez katt a képre):

Nagy bukások, szerencsés balesetek

Videó-bejátszásokkal kiegészített sorozatom legújabb epizódjában azokat a baleseteket mutatom be, amelyek amilyen látványosak, éppannyira szerencsés kimenetelűek is. Azaz a pilóták a saját lábukon hagyják el a baleset helyszínét. Főleg azokat az eseteket válogattam össze, ahol az autók repülnek, szaltóznak, átfordulnak a tengelyük körül. Ezek azok a pilóták, akik burokban születtek?

Hans Herrmann az autóból kiesve nézi a továbbrepülő BRM-et.

Megtorpedózott életünk 1.

Ime egy újabb keltás finomság: Formula-1-es képsor!
Ha tetszik, és beválik, akkor állandó rendszerességgel találkozhattok itt az ilyen karikatúrákkal. Olvassátok, és véleményezzétek! Jó szórakozást hozzá! Kelta

Ime az első (a teljes méret megtekintéséhez katt a képre):

A legbátrabb Formula-1-es pilóták – 2. rész

Nagy örömmel láttam, hogy “A legbátrabb Formula-1-es pilóták” című cikkem (melyben a legsúlyosabb F1-es balesetek elszenvedői helyére beülő pilótákat gyűjtöttem össze) milyen nagy érdeklődést mutatott. TeeBee barátom javaslatára ezt most tovább fokozom, ha úgy tetszik a leges-legbátrabb F1-es pilótákat mutatom be: azaz azokat, akik a komolyabban elszenvedett sérülésük ellenére vissza mertek, tudtak, akartak ülni a volán mögé.

Lauda a legnagyobb halálfélelmét győzte le, mikor újra beült a Ferrariba.

Emlékezetes belharcok

Felejtsük végre el a csapatsorrend körüli mizériákat, a manipulációs herce-hurcákat. Döljünk hátra a fotelban és élvezzük Hamilton és Alonso, valamint Massa és Raikkönen presztízs-csatáit. Mert ugyebár a Schumacher-éra alatt ezt eléggé kiböjtöltük, mikor is hiánycikk volt az élcsapaton belüli “oda-vissza előzlek” belharc. Most itt van, megkaptuk!
Az Indianapolisi futam után az emlékezetes élcsapaton belüli csatákat gyűjtöttem össze. Két nagyágyú egy csapaton belül mindig izgalmat rejt. Főleg, ha hasonló teljesítményre képesek. Érdekes, hogy főleg a nyolcvanas évekből lehet ilyen eseteket levadászni. Jó speedvágyat hozzá!

Fernando itt korrekt, vagy csak egyszerűen belátta, hogy ez a Lewis gyerek jobb nála?

Kimi, az esélyesség teher?

Rengetegen elcsodálkoznak Kimi Räikkönen gyengélkedésén. De ha nem is gyengélkedés, akkor valami formahanyatlás féle. Pedig ha megvizsgáljuk a Formula-1 történelmét, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy egyáltalán nincs olyan nagy vész még a Ferrari és a finn pilóta házatáján. Miért? Ime néhány példa!

Ausztrália után mikor viszi újra csúcsra a Ferrarit Kimi? Még időben?

A legbátrabb Formula-1-es pilóták

Robert Kubica balesete után akaratlanul is elgondolkodik az ember, hogy mit is kockáztatnak a pilóták, mikor beülnek egy betontorpedóba. Az utóbbi években annyira belekényelmesedtünk az ultrabiztonságos F1-es futamok figyelésébe, hogy ezt a kockázati tényezőt szinte el is felejtettük. Az ilyen balesetek látta során azért megnő a tisztelet a pilóták felé, hiszen ők értünk, a mi szórakozásunkért kockáztatják az életüket. Ők a modern kor gladiátorai. Minden valaha élt F1-es versenyző nagy bátorságról adott tanubizonyságot, mikor beült egy ilyen versenygépbe (főleg az F1 hőskorában, mikor még a biztonsági intézkedések szinte ismeretlen fogalmak voltak ebben a sportban, mikor pár cölöp és egy drótháló volt a biztonsági zóna az erdő elött), de most azokat a pilótákat sórakoztatom fel, akik a legszörnyűbb félelmeiket kellett hogy legyőzzék. Miért? Ime!

Ayrton Senna 1994-es halálos balesete óta a biztonság forradalmian változott.

Hamilton OK, Alonso KO

A Kanadai Nagydíj hétvégéjén világossá vált:
1. Alonso elhitte a hihetőt: nem is annyira biztos, hogy ő a legtehetségesebb pilóta.
2. Hamilton egy számára eddig ismeretlen pályát kisujjból meg tud tanulni.
3. Alonso az őt fenyegető nyomás súlya alatt képes hibázni.
4. Kimi Raikkönen még most sem érti a Ferrari működési elvét.
5. Kubica balesetéből adódóan megkérdőjeleződnek az utcai és éjszakai versenyek.
6. A safety car-os szabályokat alaposan meg kell tanulni a csapatoknak.
7. Alonso példaképe Carlos Sainz (amennyit a füvön volt!!!)

Kubica balesete után vajon megkérdőjeleződik az utcai pályák szorgalmazása a versenynaptárba?

Elfeledett tehetségek

Amikor Bernie létrehozta a GP2 szériát, nagyon is jól tudta, hogy mi ezzel a célja. Egy igazi, vérbeli Formula-1-es utánképzésnek adott ezzel teret. Az utóbbi két évben az itt felbukkanó, és eredményes tehetségek azóta a királykategória mezőnyét gazdagítják. Nem véletlenül. A tavalyelötti győztes Nico Rosberg, és akkori kihívója Heikki Kovalainen, valamint a tavalyi bajnok, Lewis Hanilton ott van a legjobbak között. Sőt, a tavalyi második helyezett Nelsinho Piquet is már fél lábbal a Renault egyik versenygépében érezheti magát. Azt a következtetést vonhatjuk le ezek után, hogy aki a GP2-ben megmutatja magát, annak szinte biztos a jövője a Formula-1-ben. De! De nem mindig volt ám ez így, amikor még F3000-es széria volt az F1 igazi előszobája. Most azokat a pilótákat sórakoztatom fel, akik tehetségükkel és gyorsaságukkal az alacsonyabb sorozatban bizonyítottak, de az F1-es látókörből mégis kikerültek. Ők az eltékozolt tehetségek?

Bourdais mindenáron be akar kerülni a Formula-1-be, nem véletlenül!

Lelepleztük a Honda gyengéjét

Miért gyenge a Honda idén? És miért nem ott folytatják, ahol tavaly abbahagyták? Gil de Ferran, a Honda sportigazgatója nyilatkozatából sok minden kiderül, csak tudni kell olvasni a sorok között. Lássuk, csak!

Button! Rádhárul a feladat, hogy ütőképes autót kreálj magadnak!

Ralf köszöni szépen, jól van!

Ralf versenyről versenyre bizonyítja, hogy már nincs helye a Formula-1-ben. A kvalifikációs edzéseken sorra nem kerül be a legjobb 16 közé, és versenyen sem tudja hozni Trulli gyorsaságát ugyanazzal a Toyotával. De hogy miért is van még a mezőnyben, arra élő bizonyíték a monacói futam utáni nyilatkozata.

Ralf! Milyen érzés egyre jobban lejjebb csúszni a ranglétrán?

Isten veled Silverstone, ég áldjon Magny-Cours!

Amit a Spa-Franchorchamps-i, a Hockenheimi és a Suzukai pálya átélt/átél/át fog élni, azt nem kívánom egyik versenypályának sem. Hiszen vagy kimaradt egy-egy évben az itt rendezett verseny, vagy éppen idén fog kimaradni. Ami – azért valljuk be – hatalmas bevételi forráskiesést jelent a pályafenntartóknak. De van ennél súlyosabb eset is: amikor egy pálya végleg eltűnhet a Formula-1-es palettáról. És ebben nincs könyörület! Bernie Ecclestone vasmarokkal ragaszkodik a modern infrastruktúrális fejlesztésekhez, ugyanis igényes-ízléses versenyhelyszíneken akarja versenyeztetni a pilótákat, és 21. századi körülmények között akarja fogadni a nézőközönséget. Ami érthető is. De hogy egyes országok kormányai miért nem értik ezt meg, az nem tudni. Voodoo-babaként szurkálják önmagukat, és máglyára dobják a Formula-1 egyik legpatinásabb, legtradícionálisabb versenypályáját: Silverstone-t! Meg lehet menteni? Nem hiszem!

A brit rajongótábor vajon jövőre is Silverstone-ban szurkolhat Hamiltonért?