F1-es hétvége szurkolói szemmel

Ilyen még nem volt, itt a Megtorpedózott életünk blogon: helyszíni jelentés élménybeszámolóval fűszerezve egy hát távlatából. Tapaty idén valóra válthatta F1-es álmát, hogy személyesen találkozzon kedvenc pilótájával, Rubens Barrichello-val. Hogy is lehetséges mindez? Ime a teljes sztori Tapaty tollán (és kameráján) keresztül! Lehet, hogy sokan irigykedve olvassák beszámolóját, de talán sokaknak reményt is ad, hogy ők se adják fel megkörnyékezni kedvenceiket!

Úgye-úgye, hogy az F1 is megközelíthető! – KeLta

Az úgy kezdődött, hogy ágyneműt kellett vasalnom. Ilyenkor egy átlag háziasszony már nyomja is be a TV gombját, mindegy mi csak szóljon. Forma-1 volt éppen. 2002 május 12 volt. Osztrák futam. Na itt dölt el, hogy Rubens Barrichello rajongó lettem.
Vagyis 6 éve kéthetente ülök meredten a TV elött, és már egy ideje arról álmodozom, hogy egyszer talán én is ott lehetek. És most az idén ez valósággá vált.

A hungaroringi hét (közepe-vége) története:

Idén először voltam a Ringen és indulás elött azt gondoltam, hogy utoljára is, mert nagyon drága ez nekem. De hát ha egyszer megyek, akkor már Silver 5-öt vettem. Jó hely, bár kissé hátul van a rajtohoz képest, de nagyon nagy részt lehet látni a pályából.

Szerda:
Messze lakom Pesttől, tehát reggel indultam és délutánig egy kis kulturális programként (amíg haza nem ért a barátnőm akinél laktam) a Várban csavarogtam.
Este természetesen FOCI. Nem szeretem a focit, semmi nem berreg benne, de azért ott voltam, jó volt látni a pilótákat bukósisak nélkül, de kb. ennyi.

Nagyon vártam Massát, Trullit, de minden előzetes beharangozás ellenére nem jöttek el, se Liuzzi. Pedig megnéztem volna őket.
Gondolom a felvezető után teljesen nyilvánvaló, hogy nem Schumit akartam látni 🙂
De Vettel (aki talán a következő kedvencem lesz, ha Rubens visszavonul) ott volt. Aranyos volt, csetlett-botlott, szaladgált. Meg hát a magyar szinészeket sem láttam még ilyen helyzetben.

Csütörtök:
Délelött a Mammutban voltam, kicsit hűtlenkedve 🙂 McLarennel fotózkodni.

Utána HÉV-el ki a ringre. Hiába van Hungaroringi megálló Szilasligaten, szálltam ki a többiekkel és irány hegynek fel, lucernaföldön keresztül. Közben ismeretlen, de hozzám hasonlóan lelkes emberekkel beszélgettem. És a kapuban találkoztam a többi Rubens rajongóval. Érdekes helyzet volt. Sosem találkoztunk még, de kb egy éve többnyire rendszeresen azért társalogtunk a fan-club honlapján. Elsőre megtaláltam őket, – persze ebben nagy segítség volt az egyforma póló -.

Szóval boxutca látogatás. Hát nekem egy hatalmas élmény volt. Korán mentem, elöl álltunk a sorban. Befelé pedig siettünk, mert azt mondták, hogyha nem nyomakszunk át időben a Ferrarisokon akkor nem tudunk hátra menni. Gyorsan elhúztam minden box mellett, persze sűrűn kattingatva a fényképezőt, hogy azért mindegyik boxot lefotózzam, és letelepedtem a Honda elött. No ott nem volt tömeg, tehát álltam a korlát mellett, ill. álltunk. Álltunk és vártunk, de semmi.

Majd Jock Cleart, Rubens főszerelőjét odacsalogattuk a korláthoz (többszöri integetésre csak odajött) és megkérdeztük, hogy ott van-e Rubens. Azt válaszolta, hogy igen. Szépen kértük, hogy szóljon neki, és láttuk, hogy telefonált is nem sokára. És Rubens jött.

Először csak kikukucskált egy oszlop mögül és integetett, utána elbújt egy nagy ezüst színű cső mögött, megint kiintegetett és ekkor látta meg, hogy mi ott állunk 4-en, egyforma pólóban, rajta az ő nevével.

Szóval tényleg rá várunk. Elmosolyodott, azzal a jellegzetes Rubens mosollyal és már indult is felénk. Tőlem vette el a tollamat és azzal írt alá, természetesen először nekünk, majd a többieknek.  Kaptam a saját gyártású sapimra is egy aláírást, így ezt már biztosan nem teszem többet a fejemre.

Utána lazán átsétált a tömegen, felugrott a plexi védőkorláthoz és a lyukon átbújva, kiugrott a pályára, ahol már várta a főszerelő egy kismotorral.

Felpattant rá és elment.

Tehát nekünk sem volt értelme maradni tovább.
Este a szállodánál vártuk, jött is, meg ment is vacsorázni egy laza piros pólóban, kb. olyan minta volt rajta, ami egy 4-5 éves gyerek pólóján szokott, de ez Rubens, mindíg bolondozik. Aztán megvártuk hogy visszajött a vacsiból is. Látszott rajta, hogy örül nekünk, hogy vannak neki is rajongói Magyarországon.

Péntek:
Szóra sem érdemes. Nagyon vacak volt a Honda.
De felfedeztem a Ring környékét, és találkoztam netes imerősökkel.

Sajnos este nem volt elég kitartásom. Fél 10-kor elmentem a szállodától, mert addig nem érkezett meg Rubens. De akik ott maradtak nagyon jól jártak, mert mikor megjött – hullafáradtan és elég csalódottan – meglátta őket, rögtön fülig szaladt a szája és bizony beállt közéjük közös fénykép készítésre.
Na erről maradtam le. 😦

Szombat:
Edzésileg és időmérőileg megint semmi, bár nem voltak vérmes reményeim.
De este megint ott álltunk a szállodánál.
Én már éppen megint indultam volna el, mert az utolsó metrót – 11 óra volt – el akartam érni, és akkor egyszercsak jött velem szembe az utcán. Szóltam a többieknek és szaladtunk elé, hogy mi találkozzunk vele először ne a sivító kis ….-ok. Elkaptam a karját és úgy mentünk vissza a többiekhez, ekkor készült egy pár közös kép, de sajnos, már elég sötét volt, így nem nagyon sikerültek. Mindegy, az érzés megvan, hogy fogom a karját, és nem is húzta el. 🙂

Vasárnap:
Na ez egy igazi buli. Iszonyatosan rengeteg ember. Elmondhatatlan, és az a hangulat…
Rengeteg lengyel Kubica szurkoló. Énekelnek, táncolnak, mulatnak.
De mindenki jókedvű, sehol sem lehet ellenségeskedést érzékelni a különböző csapatoknak, pilótáknak szurkoló hatalmas tömegben. Ez nagyon tetszett.
A futam is követhető volt, persze egy kis kavarodás volt az első boxkiállás után, de érdekes volt egy helyről látni az egészet. Sokkal jobban lehet látni a pilóták közötti különbségeket. Ki hogyan veszi a kanyart, hol és hogyan gyorsít ki, mikor vált sebességet. No igen, a sebességváltás és a kigyorsítás. Az a hanghatás, azt igenis hallani kell élőben. (“Ezt én is alá tudom támasztani” KeLta) 🙂

Szóval nekem minden előzetes reményemet felülmúlta ez a hétvége. És arra már csütörtökön rájöttem, hogy ezt csak elkezdeni lehet (bár nekem kissé nehéz volt) de abbahagyni – addig, míg a nagy kedvenc ott van a magyar rajtrácson – nem lehet. Szóval máris várom a jövő évet és persze reménykedem, hogy Rubens marad az F1-ben.
Engem az sem érdekel, ha nem a Hondánál, nekem tök mindegy, csak láthassam még.