Versenyautók, melyek sohasem versenyeztek (1. rész)

A versenyautó tervezés komoly előkészületet és áldozatot igénylő munka. A ménökök olyakor saját gyermekükként bánnak egy tervezési folyamatban lévő modellel. No de mi van akkor, ha a tervezett kocsi el sem indul(hat) a kitűzött szezonban? Mai cikkemben azokat az F1-es versenyautókat gyűjtöttem össze, melyek szinte már a születésük napján “elhaláloztak”. Előre jelzem, hogy a lista nem teljes!

Ki meri azt mondani, hogy Chapman-nek nincs ki mind a hat kereke?

1951 – Baird-Griffin
Bobby Baird Maserati alapokra építve tervezte meg élete első autóját, melyben 4,5 literes erőforrást használt, mely Dennis Griffin munkája volt. A motor is a Masterati mintájára épült, méghozzá a 4CLT típusra. 1952-ben átalakították F2-es szabványokra, de csupán két jelentéktelen eseményen vett részt.

Baird Griffin

1951-1952 – Clairmonte Special
Colin Chapman legelső próbálkozása, eredetileg egy Lotus Mk7-es. Két literes hat cilinderes motorja Hector Dobbs Riley munkája. Soha nem indult versenyen, mert a motor szokás szerint még a rajthozállás előtt megadta magát.

Clairmonte Special

1952-1953 – Sacha-Gordine
A Cisitalia-Porsche kezdeményezés folytatásaként látott napvilágot a playboy tulajdonsór elnevezett versenyautó. Az 1953-as Pau-i versenyre ugyan nevezett, de a tulaj hamar kifogyott a pénztartalékából. Pedig nem is akárki tesztelte: Jean Behra és André Simon.

Sacha-Gordine

1953 – MSM-Lancia
Eredetileg a német F2-es versenyekre készült Münchenben Mauritz von Strachwitz jóvoltából. Kétszer is nevezett a Német Nagydíjra, de a tulaj nem kapott vezetői license-et közúti balaeset okozása miatt.

MSM-Lancia

1953 – GvB F2
Bobby Kohlrausch egy F3-as gépből hozott össze egy F2-est. Indult is volna pár versenyen, de az évad előtt szívroham következtében elhunyt. Kár, mert egész különleges formát tervezett autójának.

GvB F2

1955 – Lancia D50 Streamliner
Soha nem készült el a Lancia D50-es koncepciója, mivel a Ferrari felvásárolta a gyárat, és saját terveit helyezte előtérbe.

Lancia D50 Streamliner

1956 – Lancia-Ferrari D50A Streamliner
Az első közös kaszni 1956 Francia Nagydíj szabadedzésén gördült pályára, Eugene Catellottivel a volánnál. Versenyen azonban nem indult, mert eléggé unstabilnak bizonyult a kereszt itányú széllökéseknél. Ezzel a D50-es projectnek végleg befellegzett.

Lancia-Ferrari D50A Streamliner

1957 – Vanwall VW6 Streamliner
Rheimsben vetették be először a szabadedzésen, Stuart Lewis-Evans-szal és Roy Salvadori-val a volánnál, de versenyre nem neveztek vele.

Vanwall VW6 Streamliner

1958 – Cooper T51 Streamliner
Jack Brabham próbált meg egy újabb áramvonalas versenyautót nevezni a versenyekre. Szintén a francia versenyhétvégén került kipróbálásra, de akormámyzása, és a gyorsulása lényegesen elmaradt a várt működéstől.

Cooper T51 Streamliner

1962 – De Tomaso 801
Egy erőtlen edzés volt, és semmi más Nasif Estefano kezdeményezése egy De Tomaso kasznival.

De Tomaso 801

1964 – BRM P67
Már az új 1966-os 3 literes szabvány alapján készült. Az 1964-es Brit GP-re már nevezték Dickie Attwood-dal, de nem sikerült kvalifikálnia magát. Később hegyiversenyeken szerepelt ez a típus.

BRM P67

1967 – Khadi8
Kharkov tervezte orosz “F1-es” áramvonalas versenyautó. 1974 köbcentis, 8 hengeres, motorral volt felszerelve, mely 340 lóerőre volt képes. Maximális sebessége 200 km/h volt. Vladimir Kapsheyev vezette. 1971-ben Khadi10 néven továbbfejlesztették.

Khadi8

1968 – Alpine A350
Renault-Gordini V8-as motorral felszerelt versenyautó, melyet Mauro Binachi tesztelt Zandvoortban. Mivel lényegesen elmaradt a Cosworth magas fordulatszámától, ezért csupán csak egy próbálkozás maradt.

Alpine A350

1969 – Cosworth 4WD
Cosworth saját kezdeményezése az új szuperkönnyű motor tesztelésére. Trevro Taylor és Mike Costin tesztelte.

Cosworth 4WD

1971 – Khadi-10
Vladimir Nikitin vezette szovjet versenyautó, az akkori F1-es 3 literes szabványnak megfelelően, 250 lóerős motorral felszerelve. A Khadi8-as alapjaira épült. A project 1972 leállt.

Khadi-10

1972-1974 – Arno-Tecno 016L, Arno-Alfa romeo 016L
Holland Arno Van Dijk tervezte versenyautó. Előbb V8-as majd V10-es Tecno motorokkal látták el, majd 1973-ban Alfára váltottak. Az 1974-es Spanyol Nagydíra nevezték is a holland túraautóversenyek sztrárjával Peter van Zwan-nal.

Arno-Alfa romeo 016L

1973 – Ferrari 312B3 ‘Spazza Neve’
Forghieri különleges  SWB design-ja a hótoló-formával. Artorio Merzario tesztelte. Tipikus átmeneti tesztautó volt.

Ferrari 312B3 ‘Spazza Neve’

1973 – Madi-01
Eegy másik szovjet project egy hihetetlenül erőtlen motorral. Lotus 72-es alapján készült, és kemény 125 loerő leadására volt képes. Mindemellett baromi nehéz volt a maga 736 kilojával. Csúcssebessége komoly 204 km/h volt.

Madi-01

1974 – Dywa-Cosworth 1974
Dydo Monguzzi első közös kreálmánya az ex-Ferrari csapatmenedzserrel, Romolo Tavonival. Eredetileg Chevy motorokkal indult volna. Zolderben és Brands Hatchben Luigi Cevasco tesztelte. Rosetti cipőgyár szponzorálta volna.

Dywa-Cosworth 1974

1976 – Alpine-Renault A500
André de Cortanze-design a turbó motorok tesztelésére készült- Beceneve a Laboratoire volt. mármint az autónak. 🙂

Alpine-Renault A500

1977 – Ferrari 312T6
Elég különlegesre sikeredett ez a Ferrari a maga hat kerekével, illetve a hátsó ikerkerék párral. fioranoban Reutemann tesztelte, aki pozitivan nyilatkozott a különleges konstrukcióról. Később nyolc kerékkel is próbálkozott a Scuderia a T8-assal.

Ferrari 312T6

Ferrari 312T8

1977 – Lotus 77
A Lotus sem akart lemaradni a kisérletezés terén, ők is kipróbálták a maguk 6 kerekűjét.

Folytatása következik: 1979-től napjainkig…