A tragédia közbeszólt #2

Voltak olyan pilóták a Formula-1 történelmében, akik istenadta tehetséggel rendelkeztek, és sokak véleménye szerint bajnoknak születtek. De a sors nem így akarta. A most felsorolt hat pilóta között van nevesebb, és alig ismert versenyző is; azonban mindannyiuk életében van egy közös: pályafutásukat keresztbetörte egy-egy baleset. Ma Peter Revson kerül bemutatásra.

pr0

Peter Jeffrey Revson 1939. február 27-én született New York-ban. Charles Revson ‘Revlon Cosmetics’ ipari mágnás unokaöccse, akinek egyeben örököse is volt. Igazán szerencsésnek valhatta magát, hiszen a céget nem kevesebb, mint 1 milliárd dollár fölött jegyezték. Mindemellett jóképű, sármos srác volt, akit sokan leírtak, amiért feladta a gondtalan életet a sebességért és a veszélyért. Gazdag család sarjaként a legszebb nőknek udvarolhatott, mint ahogy az 1973 Miss World-jének, Marjorie Wallace-nak is csapta a szelet.

Versenyzői pályafutását 1960-ban kezdte a Hawaii Associated Sports Car Clubjával, ahol külsősként saját Morganjével versenyzett. Olyan gyorsan ráérzett a versenyzésre, hogy már a második versenyén győzni tudott.

1961-ben már tagja volt az Amerika Sports Car Clubnak, miközben más versenyeken is részt vett a Morgannel a keleti parton. Több második helyet szerzett, néhány futamot kénytelen volt idő előtt feladni és volt egy hihetetlen versenye Watkins Glen-ben, ahol véletlenül tolatva rajtolt. Végül azonban negyedik lett a bajnokságban.

A következő évben találkozott Teddy Mayerrel, mikor a Revson-Mayer Formula Junior csapat (másnéven Rev Em) versenyeztette. Ezt követően 1963-ban Európába költözött, amikor arra használta az üzleti bevételét, (12,000 dollárját) hogy versenyzői ülést kapjon. A Formula Junior-ban találta meg a számításait.

1964-ben körbejárta Európát, versenyzett Monacóban, Zolderban, Koppenhágában (ahol pole pozíciót is szerzett). Ugyanebben az évben vetette meg a lábát az F1-ben. Egy Lotus 24-essel (Revson Racing színeiben), majd egy Lotus 25-össel (Reg Parnell Racing színeiben) indult. Míg Monacóban nem tudta magát kvalifikálni, addig Spa-ban a rajtrács tizedik helyére hozta be a Lotusát. Mindezt élete második futamán, szinte tapasztalatlanul. Az más kérdés, hogy ezen a futamon később kizárták, mert úgy tolták be a kocsiját. Legjobb eredménye ebben az évben a 13. volt, melyet Monzában ért el.

Ezt követően 1971-ben versenyzett újra a Formula-1-ben. No de mit is csinált addig?

1965-ben F2-es és F3-as versenyeken vett részt Ron Harris Lotusával. A Monacói F3-as futamot megnyerte Lotus 35-ösével, és további két versenyt megnyert az amerikai sportautó kategóriában.

1966-ban egy Ford GT40-essel indult nemzetközi versenyeken Skip Scott társaként. Spa-ban is és Sebringben is győzedelmeskedtek, az összetettben pedig a harmadik helyen végeztek. Revson Daytonában, Monzában és Le Mans-ban is vezetett, de feladni kényszerült a futamokat.

1967 és 1969 között CanAm és TransAm versenyeken indult. 1967-ben egy szörnyűség rázta meg: bátyja, Douglas egy F3-as versenyen Dániában halálos balesetet szenvedett.

1969-ben Indianapolisban ötödik lett. De ebben az évben már nem ült autóba.

1970-ben tért vissza a versenyzéshez: egy második helyet szerzett a CanAm kategóriában Sebringben a Porsche 908-assal Steve McQueen-nel az oldalán. Kész Hollywood! 🙂

pr02
Peter Revson és Steve McQueen Sebringben

1971-ben elérte addig legnagyobb sikerét, Indianapolisban pole pozíciót szerzett a McLaren M16-Offenhauser-rel (11 éves rekordot megdöntve), majd a versenyen második lett. A következő versenyeken győzni is tudott: Road Atlanta, Watkins Glen, Elkhart Lake, Brainerd és Laguna Seca.

Ugyanebben az évben a Tyrrel meghívta a csapatába, hogy vezesse az egyik autóját az évadzáró Amerikai Nagydíjon. Ezzel minden idők leghosszabb távolmaradása után (7 év) tért vissza a Formula-1-hez. A 29 versenyző közül a 19. helyre kvalifikálta magát, de egy kör megtétele után kuplung meghibásodása miatt feladni kényszerült a futamot.

1972-ben aztán már a Yardey McLaren Team versenyzője lett, köszönhetően többek között Teddy Mayernek. Revson kilenc versenyen indulhatott, melyek közül hatszor pontszerző lett, ezen belül háromszor harmadik, és egyszer második lett (Kanadában). Összetettben az ötödik helyen végzett a maga 23 pontjával.

pr03
Az F1-es  sikereket hozó Yardey McLaren M19C

Többek között állandó jó formájának köszönhetően a McLaren 1973-ban is megtartotta a korábbi világbajnok Hulme mellett. Revson most már minden futamon indulhatott. A jó formáját átörökítette 72-ből: nyolcszor lett pontszerző, négyszer lett dobogós, melyek közül két futamot meg is nyert (Brit GP, Kanadai GP). Összetettben újra ötödik lett, de azúttal már csapattársa előtt.

Érdekes, hogy ezek után 1974-ben nem tartott rá igényt a McLaren, ezért átigazolt a gyengébb Shadow csapathoz. De ezzel a versenyautóval is rendkívül gyors tudott lenni: Argentinában és Braziliában a rajtrács első 6 helye közé kvalifikálta magát, de mindkét esetben műszaki hiba miatt kiesett.

Aztán jött az a bizonyos Dél-Afrikai Nagydíj.
Ahol a bemelegítő-edzésen a felfüggesztés hibája miatt kicsúszott a Barbeque kanyarban és frontálisan a szalagkorlátnak csapódott. Revson szörnyethalt.

pr04
Versenyzőtársak próbálnak segíteni Revson kocsijának koncsánál

Az F1-es mezőny is elismerte tehetségét, és a versenyzéshez való érzékét. Ha nem kalandorként fogta volna fel a versenyzést, akkor akár bajnok is lehetett volna a Formula-1-ben…

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: