Pontrendszerek a Formula-1-ben

A Formula-1 immáron 58 éves történelme során öt féle pontrendszert alkalmaztak. A technikai szabályok mellett tehát a pontvadászat reguláit is igyekeztek a fejesek modernizálni. Változásról beszélünk, de egy valami mindigis állandó volt mind az 5 rendszerben: minél előrébb végzett valaki, annál több pontot kapott, és ezáltal a versenyeken való helyezésein múlott a bajnoki cím sorsa. A napokban Bernie Ecclestone újra felvetette a már korábban is előterjesztett ötletét, miszerint ne a pontszerzés alapján hírdessék ki a világbajnokokat, hanem a győzelmek száma szerint. Az F1-es közvélemény számára ellenszenves ötlet süket fülekre talált eddig, és remélhetőleg majd ezután is. No de mi is volt a korábbi pontosztozkodások során? Lássuk!

pr01.jpg
Az ’54-es Brit Nagydíjon 7 pilóta osztozkodott a leggyorsabb körért járó ponton

Az első verzió
(1950-1959)

Az első helyezett kap 8 pontot
2.  6 pont
3.  4 pont
4.  3 pont
5.  2 pont
Leggyorsabb kört megfutó versenyző további egy pontot kap. Ha ezt többen érik el, a pont megoszlik közöttük.

A pontrendszerhez hozzá tartozik még, hogy az évad nem minden eredményét számították be a végső elszámolásnál. 1950 és 1953 között a legjobb 4, 1954 és 1959 között pedig a legjobb 5 eredményt adták össze. Ezekben az években a futamok száma éves szinten 6 illetve 8 között mozgott. Egyedüli kivétel 1958, amikor a 10 futamból a legjobb 6 eredményt vették alapul.

Előnye:
– mivel ez volt az első pontrendszer, előnyének talán csak azt felhozni, hogy nem csak az elsp három helyezett, vagy csupán a győztes kap pontot
– azt is pozitívumként lehet idesorolni, hogy a leggyorsabb kört elérő versenyző is kap pontot. De ez hátrányként is elkönyvelhető. Lásd lejjebb!
– nem minden futam eredménye számít: pár műszaki hiba büntetlenül is megengedett

Hátránya:
– csak az első 5 pilóta pontszerző
– a leggyorsabb körért járó pont megoszlik, így töredékpontok is előfordulhatnak. (ami valljuk meg, eléggé körülményes!) Az 1954-es Brit Nagydíjon például 7 pilóta között osztották szét az egy pontot. Mindenki 0,14 ponttal gazdagodott! 😛

Az átmeneti év
(1960)

Az első helyezett kap 8 pontot
2.  6 pont
3.  4 pont
4.  3 pont
5.  2 pont
6.  1 pont

A kilenc futamból a legjobb 6 eredményt vették alapul.

Előnye:
– megszűnik a töredékszavazatos leggyorsabb körért járó pont

Hátránya:
– ugyanaz, mint az előnye. Azt az egy pontot az edzéselsőnek is írhatták volna.

A klasszikus pontrendszer
(1961-1990)

Az első helyezett kap 9 pontot
2.  6 pont
3.  4 pont
4.  3 pont
5.  2 pont
6.  1 pont

Ezalatt a 30 év alatt az évadok futamszámai 8-ról 17-re is bővültek, így a beszámítandó futamok száma is bővült:
– a legjobb 5 eredmény (1961, 1962,1966)
– a legjobb 6 eredmény (1963-1965)
1967-től azonban az éveket kettéosztották, és lényegesen több futam eredményét vették alapul. Például 1967-ben 11 futamot rendeztek. Az első 6 futamból csak a legjobb 5, míg a maradék 5 futamból a legjobb 4 eredményt számították be a végelszámolásnál.
1978-ban viszont már 16 futamból állt a sorozat, és a nyolc-nyolc futamból a 7-7 legjobb eredményt nézték. Ez a szisztéma 1980-ig tartott.
1981-től az éveket már nem osztották ketté, és valamivel kevesebb futam eredményét vették alapul. 1981-ben például a 15 futamból a legjobb 11 eredmény határozta meg az összpontszámot.

pr03.jpg
Alain Prost hiába szerzett több pontot, mégsem ő lett a világbajnok

Előnye:
– a nagyobb pontkülönbség az első és a második helyezett köz ött nagyobb motivációt jelent a győzelemre
– a kettéosztott évadhoz az évközi fejlesztések is igazodhattak

Hátránya:
– nem minden eredmény számít. Nem feltétlenül a legtöbb pontot begyűjtő pilóta a bajnok. Mint például 1988-ban, mikor Prost 15 (!) ponttal többet gyűjtött be, mint Senna mégsem ő lett a bajnok, mert kevesebb győzelme volt a legjobb 11 eredmény között, mint Ayrtonnak.

“All in” forradalma
(1991-2002)

Az első helyezett kap 10 pontot
2.  6 pont
3.  4 pont
4.  3 pont
5.  2 pont
6.  1 pont

A győztest plusz egy ponttal jutalmazták az előző rendszerhez képest, illetve most már az összes futam eredményét beszámították.

pr04.jpg
A ’90-es években ért legtöbbet a futamgyőzelem

Előnye:
– mégnagyobb motíváció a győzelemre (ez olyan, mint a fociban az 1994-es 3 pontos rendszer bevezetése)
– minden eredmény számít: “ha hibázol, viseld a következményeit!”

Hátránya:
– még mindig csak az első hat pilóta a pontszerző

Kiscsapatok reménye
(2003-napjaink)

Az első helyezett kap 10 pontot
2.  8 pont
3.  6 pont
4.  5 pont
5.  4 pont
6.  3 pont
7.  2 pont
8.  1 pont

A pontszerző pilóták számát kettővel kibővítik, illetve az első és a második helyezett között csökkentik a pontkülönbséget.

Előnye:
– a kiscsapatok is el-elcsíphetnek egy-egy pontot
– színesebb tabella több versenyzővel
– izgalmas presztízscsaták a hátsó traktusban is

Hátránya:
– kissebb a pontkülönbség a dobogósok között: nincs feltétlenül vérremenő harc a győzelemért

Kelta javaslatai:
– a mostani rendszert nem kell felváltani győzelem-orientációjú szisztémára
– helyette inkább az edzéselsőséget és a leggyorsabb kört is lehetne jutalmazni egy-egy ponttal
– esetleg 10 pilóta is kaphatna pontot (bár az Ausztrál Nagydíjat elnézve lehet, hogy ez nem lenne nyerő 🙂 )

Advertisements

2 hozzászólás

  1. Ezt meg te gyűjtötted össze szépen:):):)

    Hát lehet, hogy a győztesnek kne 12 pontot adni, a többit megtartani és edzéselső + leggyorsabb kör 1-1 pont még…

  2. […] mondhattunk tavaly decemberben (a Honda kilépett). Szembetűnő és vitatott változást mégis a pontrendszer újabb (ügyetlen?) reformja hozta. Kíváncsian várom az eredményt. Egyéb újításként […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: