Az Ausztrál Nagydíj margójára

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én vegyes érzelmekkel fogadtam az Ausztrál Nagydíj hétvégéjének eseményeit. A holtszezonban mindenki arról beszélt, hogy az egységes elektronikai rendszer bevezetésével előtérbe kerülnek a pilóták kvalitásai, és ezáltal lényegesen több előzést fogunk látni. Igaz ugyan, hogy már edzésen tapasztalható volt a rásegítők hiánya, de mégis maradt bennünk hiányérzet: hol maradtak azok a híres-nevezetes előzések? De mégis izgalmas futamot láthattunk! Minek köszönhető mindez?

Itt éppen Massa mellékvágányon. Vajon az FIA törekvései is gellert kaptak?

Az FIA költségcsökkentő politikájának egyik vívmánya, a SECU az izgalmas, a kevésbbé kiszámítható, előzés-orientált futamokat célozta meg. Az egységes elektronikus vezérlő bemutatkozott, de a kitűzött célok közül csupán az első kettőt valósította meg. Izgalomban nem szűkölködtünk, hiszen a pilóták hibái hatványozottan megmutatkoztak egy elvétett kanyarvételnél, egy túl késői kigyorsításnál, vagy éppen a rajtnál. A kevésbbé kiszámíthatóság is előtérbe került, csupán csak Hamilton jelentette az állandóságot. No és mi van az előzésekkel? Hát láthattunk belőle egypárat, de lényegesen több volt a “csupán” próbálkozás. Gondoljunk csak bele a Raikkönen-Kovalainen 3-as kanyarbéli párharcára, vagy a Coulthard-Massa féle manőverre a célegyenes végén. Nem véletlenül voltak ezek sikertelen manőverek. A pilóták a teszteken hozzászokhattak a kipörgésgátlók hiányához, de csupán a monoton körözések során. Versenykörülmények között még nem igazán próbálhatták ki a rásegítők nélküli tudásukat. És lám! Véleményem szerint sok pilótának még a vérében volt a túlzott bizalom a kocsija iránt az előzések során. Maguk sem számítottak arra, hogy ilyen nehéz lesz a manőver. Félreértés ne essék: párharcokat bőségesen láthattunk, én csupán a kivitelezésüket bírálom. De végülis jobb ez így, és bizakodom, hogy a srácok hamar beleszoknak az új szerepükbe.

A futamról számos emlékezetes momentumot vissza fognak idézni a különböző TV-csatornák futamösszefoglalói: Massa kipördülése, Glock balesete, Massa-DC csata, Kovalainen védekezése Raikkönennel szemben, Heikki Alonso féle előzése, majd az azt követő (Hamilton brazíl bakiját visszaidéző) hibája, Barrichello boxutca-beli akciója…és még sorolhatnám. Az FIA-nak szembe kell majd néznie az izgalmakkal járó áldozatokkal. Hiszen az akciók (egyelőre) kieséssel végződtek, és éppen ez az áldozat a hosszútávú megbízhatóság oltárán. A több akció, több balesetet szül. A több baleset, több kiesést (a tavalyinál lényegesen többet). Idén nem igazán láthatunk majd olyat, mint tavaly Kovalainen esetében, hogy szinte minden futamon célba ért. A több kiesés pedig több alkatrész-cserét engedélyez és követel. Ezzel a megbízhatóság és a költségcsökkentés politikája végérvényesen zsákutcába került.

Én komolyan aggódom amiatt is, hogy a futam leintésével idén nem fognak véget érni a versenyek, mert a versenybíróságnak is szembeötlően több feladata lesz. Ebből a szempontból előrelátó volt az a kezdeményezés, hogy a büntetési eljárásokat is megreformálták a holtszeonban: állandó felügyelő, gyorsabb döntéshozatal, rendszerszerű és következetes büntetések.

És végezetül essék szó a pilótákról is. Én a futam embereként nem a hibátlanul vezető és győzedelmeskedő Hamiltont emelném ki. És nem is a hátsó traktusból előre törő Alonsot. De nem is az első dobogós helyezését bezsebelő Rosberget, hanem azt a Heikki Kovalainent, aki bebizonyította, hogy tavaly érdemtelenül írta le sokszor a Renault. Ha nem jött volna szerencsétlen időben (tervezett boxkiállása előtt) a safety car-os körözés, akkor simán hozta volna a – valljuk be őszintén – tőle egyelőre nem várt második helyet. Az Alonso féle előzése parádés volt az utolsó előtti körben, amit szerencsétlen módon (bevallása szerint véletlenül a box-autómatikát bekapcsolta) egyszerre el is herdált. Az egész hétvégére visszagondolva mégis őt emelném ki a mezőnyből. Ráadásul a leggyorsabb kör is az övé lett. Talán nem véletlenül.

Kovalainen a hétvége embere az amatőr hibája ellenére

Az autójukat zsigerből kontroll alatt tartó pilóták közül Buttonnak és Trullinak nem igazán volt módja bizonyítania a kipörgésgátló nélküli manipulatív vezetői tudását. Nelsinho Piquet viszont leszerepelt. Egyetlen pozitívumot sem tudok felhozni a fiatal brazil mentségére. A másik újonc Bourdais, viszont csaknem felülmúlta a Toro Rosso elvárásait. Kettejük párharcában a francia vezet egyértelműen.

A csapatok tekintetében a BMW helyett pedig a Williams-et emelném ki elsősorban. Rosbergnek és Nakajimának köszönhetően máris harmadannyi pontot szereztek, mint az egész tavalyi esztendőben. Így ők okozták az igazi meglepetést a futamon. Az edzésen pedig a BMW mutatta meg oroszlánkörmeit.

Ezekután ember legyen a talpán, aki meg tudja jósolni, hogy mi lesz egy hét múlva Malajziában. Ez a kiszámíthatatlanság most aranyat ér! Hány évet kellett rá várni….