Akik kaptak még egy esélyt (2. rész)

Ugyenezen a néven írt cikkem folytatásaként bemutatom azon tíz pilóta életútját, akik az elmúlt bő három évtizedben legalább három évre szüneteltették az F1-es pályafutásukat különféle okok miatt. Mint ahogy azt megismerhettük, az ötvenes-hatvanas évek sorra szülték azokat a kalandor pilótákat, akik saját pénzből indultak el egy-egy futamon.A nyolcvanas-kilencvenes évek pedig olyan versenyzőket “termeltek”, akik leginkább rutinjuknak köszönhették visszatérésüket a Formula-1-be. Lássuk, kik is ők valójában!

schlesser.jpg
Jean-Louis Schlesser Mansell-t pótolva kapott plusz egy esélyt

Jackie Oliver – a csapatalapító
Keith Jack Oliver néven látta meg a napvilágot 1942-ben az angliai Chadwell Heath-ben. Autóversenyzői pályafutása 1961-ben kezdődött, mikoris egy Mini volánja mögött Brit szalonversenyeken vett részt. Ezt követően Lotus Elan-nal GT-versenyeken vett részt, mígnem a Formula-3-on keresztül el nem jutott az F1-ig. 1967-ben egy F2-es Lotus-szal részt vett a Német Nagydíjon, ahol kapásból ötödik lett. Colin Chapman nem késlekedett bevetni őt az F1-eseknél a Gold Leaf Team Lotus színeiben. Jackie pályafutásának kezdete egy szörnyű tragédiának köszönhető, hiszen Jim Clark szinte még ki sem hűlt pilótafülkéjét örökölte. Probálta meghálálni a bizalmat a csapat felé. Két alkalommal szerzett pontot, Mexikóban még a dobogóra is felállhatott. 1969-ben Chapman leigazolta Jochen Rindt-et, így Oliver-nek távoznia kellett. A szintén brit BRM-et választotta. Két éven át csupán csak négyszer ért célba a huszonhárom futam alatt a BRM-mel, de ebből kétszer pontszerző helyen. 1970-ben a Spanyol Nagydíjon Ickx-szel ütközött, aminek hatalmas baleset lett a következménye. (http://www.youtube.com/watch?v=9qiQJhcDbK0) 1971-ben három futamon indult egy  McLarennel, 1972-ben csak a Brit Nagydíjra nevezett be a BRM-mel. A legjobb eredményeit ezekben az években a hosszútávú versenyeken érte el: 69-ben megnyerte Jacky Ickx-szel és a Ford GT40-essel a Sebringi 12 órás versenyt, a 24 órás Le Mans-i versenyt; 1970-ben pedig Pedro Rodriguez-zel párban a 24 órás Daytona-i versenyt és a Monzai 1000 km-es futamot. 1969-től az amerikai CanAm versenyeken is indult Dan Nichols csapatával a Shadow-val. 1973-ban, mikor a Shadow benevezett a Formula-1-es versenyekre, Oliver állandó pilóta lett ismét. A rengeteg mechanikai problémával jellemezhető év azért tartogat kellemes emlékeket is: újra felállhatott a dobogóra a Kanadai Nagydíjon. 1974-től Jackie már csak a CanAm versenyekre koncentrált. 1977-ben egy verseny erejéig (Svéd Nagydíj) visszatért az F1-be.
1977-ben a Shadow csapatból létrehozta Franco Ambrosio-val, Alan Rees-el, Dave Wass-al és Tony Southgate-tel a Arrows istállót. Nevük kezdőbetüiből jött ki az új csapat neve. 382 futamon vett részt futamgyőzelem nélkül a brit team. Számos híres versenyző fordult meg náluk: Riccardo Patrese, Thierry Boutsen, Gerhard Berger, Marc Surer. Oliver 1990-ben eladta a céget a japán érdekeltségű Footwork Corporation-nek.

p2020238jackieoliverlotus48f2grandprixgermany1967nurburgringposter.jpg
Oliver ugratja a Lotus-át a Nordschleifén a 67-es Német Nagydíjon

Giorgio Francia – a soha nem versenyző F1-es pilóta
Bolognában 1947-ben született. Elég későn, 27 évesen nyerte meg a német F3-as bajnokságot 1974-ben. A Formula-1-ben 1977-ben próbált szerencsét. Az Olasz Nagydíjra nevezett be, de nem tudta kvalifikálni a versenyre a Brabham BT45B-jét. Négy év elteltével újra megpróbálta a lehetetlent az Osella színeiben, de megintcsak nem sikerült kvalifikálnia magát. Több esély ezek után nem adatott számára. Legalábbis a királykategóriában. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején az Osella prototípus gépein dolgozott.

Mike Thackwell – az elvesztegetett tehetség
1961-ben született az új-zélandi Aucklandben. Még nem volt húsz éves, mikor már szerepelhetett a Fromula-1-ben. Sokáig ő tartott a legfiatalabb F1-es pilóta címet. 1984-ben a RAM csapatában tért vissza a mezőnybe, de célba ekkor sem tudott érni F1-es versenyen. Ebben az évben megnyerte az Európai F2-es bajnokságot. 1987-ig a Jaguar és a Sauber-Mercedes versenyautóival vett részt F3000-es futamokon. 1987-ben végleg visszavonult. Pályafutására nagyon is igaz, hogy rossz helyen volt rossz időben. Elvesztegetett tehetségként emlékezhetünk rá. Manapság Anglia déli partvidékén a vízisportoknak hódol, kölönösen a szörfnek.

thackell.jpg
Sokáig Thackwell volt a legfiatalabb induló az F1-es mezőnyben

Roberto Moreno – a világjáró brazil
1959-ben született Rio de Janeiro-ban. 1980-ban a Brit Formula-Ford 1600-asoknál versenyzett, majd két éven át a Brit F3-ban. 1983-ban az észak-amerikai Formula Mondial mezőnyében találhatjuk, 1984-ben pedig az F2-ben. Majd másfél éven át a Japán F2-ben indult, 1985-től 1988-ig pedig a Formula-3000-eseknél rótta a köröket.  Ennek ellenére 1982-ben már lehetőséget kapott az F1-ben is, mikor Mansell csuklótörése miatt nem tudott részt venni a holland futamon. Moreno-t vetették be helyette, de a brazil nem tudta kvalifikálni a Lotus-Ford 91-est. Öt év elteltével kapott újra esélyt az F1-ben, az AGS csapatával vett részt két futamon. Egy pontot be is gyűjtött Ausztráliában. 1988-ban a Coloni, 1989-ben pedig az Eurobrun autóival próbálta kvalifikálni magát a versenyekre. Ez hatszor sikerült neki a két évad alatt. 1990 végén leigazolta két futam erejéig az egyre jobb eredményeket elérő Benetton csapata Piquet mellé. Megintcsak egy kézsérülésnek köszönhette mindezt, hiszen az addigi pilóta, Alessandri Nannini helikopterbalesetben elveszítette a karját. Roberto bizonyított is: Suzukában második, Adelaide-ben hetedik lett. A Benetton megtartotta a brazilt 1991-ben is, de 11 futam során csak háromszor szerzett pontot. A belga futamon még negyedik lett, de az olasz-brit csapat lecsapott az éppen debütáló Michael Schumacherre, és leigazolták Moreno helyére a fiatal németet. Moreno így a Jordan-hez került, ahol két futamon bizonyíthatott volna. Nem sikerült alkalmazkodnia az új csapatához. Alessandro Zanardi váltotta. De így is részt vehetett az Ausztrál futamon, köszönhetően az egy évre visszavonuló Alain Prost-nak. Ugyanis Alain nem vett részt az utolsó futamon, így a Ferrariba Morbidelli ülhetett, aki eddig a Ferrari motorral ellátott Minardival versenyzett. Az ő helyére került Moreno. 1992-ben a rendkívül gyenge Andrea Moda versenyzője lett, de sorra nem tudta kvalifikálni magát a futamokra. Két év kihagyás után, 1995-ben indult újra F1-es futamon a Forti-Ford színeiben, de a legjobb helyezése is csak a 14. volt.
1993-ban a francia túraautó-bajnokságban szerepelt. 1999-ben és 2006-2007-ben pedig az IRL IndyCar szériában. 2007-ben részt vett az Indy 500-ason is, ahol 33. lett.

f1_198913_roberto_moreno_01.jpg
Moreno mindigis a fellegekbe vágyott, no persze nem mindig így

Jean-Louis Schlesser – a kétszeres Dakar-győztes
1948-ban született Nancy-ben, Franciaorszában. 1981-ben megnyerte az európai F3-at, illetve második lett a 24 órás Le Mans-i futamon.1982-ben az F2-ben versenyzett, majd 1983-ben a Francia Nagydíjon a RAM volánja mögött részt vett az F1-es futamon. De nem tudta kvalifikálni magát. 1988-ban kapott még egy esélyt a részvételre, mikor is Nigel Mansell-t helyettesítette az Olasz Nagydíjon a Williams-Judd-dal. Emlékezetes balesetben kitessékelte Ayrton Senna McLarenét a magas rázókövekre. (http://www.youtube.com/watch?v=S9HU9-QHIYM) Végül 11. lett. 1999-ben és 2000-ben megnyerte a Dakar-Rally-t a saját építésű Schlesser-Renault Buggy-jával.

dakar_schlesser_01_big.jpg
Schlesser leginkább a Dakar versenyeken volt eredményes

Bruno Giacomelli – a Las Vegasi dobogós
1952-ben született Olaszországban. 1976 és 1978 között a Formula-2 és a Formula-3 mezőnyében szerepelt, miközben 1977-ben már bemutatkozott az F1-ben is. 1978-ban már 5 futamon kapott lehetőséget a McLarentől, de pontot nem tudott szerezni. 1979 és 1982 között az Alfa Romeo színeiben versenyzett, de csak 6 alkalommal tudott pontszerző lenni a négy év során, igaz a 81-es Las Vegasi versenyen harmadik lett. 1983-ban a Toleman-hoz került, de itt sem mutatkozott meg igazi tehetsége. Hét év szünet után 1990-ben a Life csapatában versenyzett, de soha nem sikerült kvalifikálnia magát a versenyekre.

giacomelli.jpg
Giacomelli a 81-es Las Vegasi versenyen a dobogón végzett

Yannick Dalmas – a négyszeres Le Mans-i győztes
1961-ben született Franciaországban. 49 F1-es futamon vett részt, de csak 24-re tudta kvalifikálnia magát. A Lola-Larrousse és az AGS színeiben indult 1987 és 1990 között, és egy alkalommal ötödik tudott lenni (1987 Ausztrália). Három és fél év szünet után 1994-ben a Larrousse-szal két futamon vett részt. 1992-ben, 1994-ben, 1995-ben és 1999-ben megnyerte a Le Mans-i 24 órás viadalt. 1998-ban látványos szaltós balesetet szenvedett a kis Le Mans-i futamon (http://www.youtube.com/watch?v=8M3NQeDzedk)

David Brabham – Black Jack fia
1965-ben Wimbledonban született. A háromszoros F1-bajnok, Sir Jack Brabham fia. 1989-ben megnyerte a brit F3-at és a Macaói futamot. 1990-ben a Brabham színeiben indult kevés sikerrel. 1994-ben három év kihagyás után újra szerepelt az F1-es mezőnyben a Simtec versenyzőjeként. A legjobb eredménye a 10. Csapattársa volt a San Marino-i futamon elhunyt Roland Ratzenbergernek. 1991-ben Tom Walkinshaw Nissanjával megnyerte a Spa-i 24 órás futamot, 1992-ben pedig a 24 órás Daytona-i viadalt a Jaguar pilótájaként. Két idősebb testvérével, Geoff-fal és Gary-vel számos hosszútávú versenyen vesznek részt ma is.

Alessandro Zanardi – aki soha nem adta fel
Alex 1966-ban született Bolognában. 13 évesen kezdett versenyezni a gokarttal, 1988-ban Olasz F3-ban idult, melyet 1990-ben meg is nyert. 1991-ben feljebb lépett a nemzetközi F3000-esekhez. Debütáló versenyén azonnal győzni tudott. Ugyanebben az éveben már részt vehetett három F1-es versenyen is Moreno-t váltva a Jordennél. 1992-ben a Minardival versenyzett három futamon, de tehetségét még ennél a csapatnál sem tudta kibontakoztatni. 1993-ban a Lotushoz került. Második Lotusos futamán már pontot tudott szerezni hatodikként, ez egyben pályafutása máig egyetlen F1-es pontja. Belgiumban szörnyű balesetet szenvedett (http://www.youtube.com/watch?v=p3HsAFz5cEs), így az év hátralévő négy futamán már részt sem vehetett. Felépülve sérüléséből 94-ben 11 versenyen indult, szintén a Lotus volánja mögött. 1996-ban Chip Ganassi Racing színeiben indult a tengerentúli CART-ban, ahol 97-ben és 98-ban megnyerte a bajnokságot. 1999-ben visszatért az F1-be, de Ralf Schumacher mellett a Williams színeiben képessége alatt teljesített. 2000-ben átigazolt a Champ Car-ba. 2001. szeptember 15.-én végzetese balesetet szenvedett a Lausitzringen, ahol mindkét lábát elveszítette 3 liter vért veszítve. (http://www.youtube.com/watch?v=-wXDQcFRY9I) Élet és halál között mozgott. De nem adta fel. És visszatért a versenyzésbe is, nem csak az életbe. 2005-ben meg is nyerte az olasz túraautóbajnokságot.

zanardi2ec9.jpg
Alex Zanardi csúful leszerepelt 1999-ben a Williams-nél

No persze rajtuk kívül számos pilóta van még az F1 történetében, akik egy vagy két évet hagytak ki F1-es pályafutásuk során. Közülök Laudát, Prostot, vagy éppen Mansellt lehetne kiemelni, akik bajnokságot vagy futamot nyertek visszatérésük után. De az utóbbi években is szerepeltek olyan tesztpilóták helyettesítőként, akik korábban már versenyeztek a száguldó cirkuszban. Ilyen például De la Rosa, Riccardo Zonta, Marc Gené, vagy éppen Alexander Wurz. Ők azonban pontszerzésen kívül többet nem tudtak elérni.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: