Akik kaptak még egy esélyt (1. rész)

A Formula-1 versenyzői szempontból kegyetlen sportnak számít. Hiszen aki nem igazán tud bizonyítani, vagy legalábbis kicsit igéretesnek mutatkozni, vagy netalántán nem tud pénzt hozni a csapat konyhájára, az hamar az ajtón kívül találhatja magát. Az elüzletiesedett sportolás tökéletes mintapéldája az F1. Ennek ellenére tartogat az autósportok királykategóriájának történelemkönyve olyan pilótákat a kevésbbé lapozott oldalain, akik valamilyen úton-módon kaptak még egy esélyt a bizonyításra. Valaki élt a második lehetőséggel, valaki csak “visszakóstolt” a száguldás ízébe, valaki pedig csak levezetésnek szánta a visszatérést. A mostani cikkemben Timo Glock példájából kiindulva azokat a pilótákat gyűjtöttem össze, akik három kihagyott év után tértek vissza a mezőnybe 1950 és 1970 között.

glock_valencia__pggp207.jpg
Nem Timo, neked ez már a második esélyed lesz!

Edgar Barth – 9 év, 5 futam
A német nemzetiségű pilóta elsősorban motorversenyeken indult a BMW színeiben. A korábban kelet-német gyár az EMW néven volt ismert, mint Eisenacher Motorenwerk. Az első F1-es versenyét 1953-ben ezen gyár F2-es gépével futotta a Német Nagydíjon. A 18 körös Nordschleife 11. körében a kipufogó meghibásodása miatt kellett feladnia a küzdelmet. Ezt követően a nyugat-német politika megakadályozta a későbbi versenyzésben. 1957 disszidált és ugyanebben az évben újra indult a “hazai” futamán. De már a Porsche színeiben. Tizenkettedikként ért célba. A következő német futamáig nem is versenyzett ebben a kategóriában. 1958-ban 6. lett, de a bajnokságba nem számított be az eredménye, mert F2-es futamszimulációt futott. Ezt követően az 1960-as Olasz Nagydíjon találhatjuk meg a pilóták névsorában. Itt a 7. helyet csípte el szintén a Porsche színeiben. Három év kihagyás után a Cooper-Climax T66-osával újra megpróbálta eredményes lenni a Nürburgringen. De ezúttal a kuplungja akadályozta meg. A Porsche színeit egy egész életen át képviselte, de nem csupán F1/F2-es futamokon. 1959-ben, 1963-ban és 1964-ben megnyerte az Európai Hegyi Bajnokságot, valamint 1959-ben a Targa Florio-t.
Barth mindösszesen 5 futamon vett részt az F1-ben, és mindezt 9 éves intervallumban. Az utolsó futamát követően kilenc hónap elteltével rákban hunyt el.
Fia Jürgen Barth szintén a Porsche gyári csapat színeiben képviseltette magát, 1977-ben a Le Mans-i 24 órás versenyt meg is nyerte.

barth63.jpg
Barth 1963-ban egy hegyiversenyen a Porsche-val

Wolfgang Seidel – aki elnevezte a kocsijait
A Drezdában született német pilóta Barth-hoz hasonlóan elvétve vett részt egy-egy F1-es futamon 1953 és 1962 között, igaz ő ezt 12-szer tette. A legnagyobb kihagyás éppen az első két futam között telt el: öt esztendő. Gyakran a saját nevével ellátott kocsijaival versenyzett, vagy éppen a Scuderia Colonia nevet aggatta a versenygépeire. Nem szerzett pontot. 1987-ben München hunyt el.

seidel61.jpg
Seidel 1961-ben szerencsét próbál a Brit Nagydíjon

Andre Pilette – igazi pilótafamilia sarja
Párizsban született, ennek ellenére balga nemzetiségű volt. Már születésekor a vérében volt a versenyzés, hiszen fia Theodore Pilette-nek, aki Indy 500-as futamokon vett részt. Ő maga 1951 és 1964 között 2 pontot szerzett a Formula-1-ben. Éppen az 1954-es Belga Nagydíjon nem kis örömére. Több csapatnál is megfordult, többek között a Talbot-nál, a Connaught-nál, a Gordini-nél és a Lotusnál. 1956 és 1961 között öt éven át maradt távol a csúcskategóriás versenyzéstől. Fia tovább vitte a vérvonalat: Teddy Pilette 1974-ben és 1977-ben versenyzett az F1-ben. Andre 1993-ban hunyt el.
http://www.youtube.com/watch?v=3feos79ieg0

pilette53.jpg
Pilette 1953-ban a Belga Nagydíjon a Connaught-ban

Mike Parkes – a sebesség megszállottja
A brit pilóta 1931-ben született a Surrey-beli Richmondban. Hét F1-es futamon vett részt. Először 1959-ben a Brit Nagydíjon, majd ezt követően 1966-ban és 1967-ben további hat futamon. Elöbb Fry-Climax-al, majd a hatvanas években a Ferrarival próbálkozott. Mit próbálkozott? Küzdött! 66-ban a francia és az olasz futamon második helyezést ért el. Összetettben a nyolcadik lett ebben az évadben a maga 12 pontjával. Tehát érdemes volt neki visszatérni hét év eltelte után is a királykategóriába. De addig sem lopta a napot, hiszen számos hosszútávú versenyen szerepelt, nem kevés sikerrel. 1962-ben második lett Willy Mairessé-vel a Nürburgringi 1000 km-esen. 1964-ben megnyerte a 12 órás Sebringi versenyt a Ferrarival. 1965-ben szintén második lett a nürburgringi versenyen. Győzött 1966-ban Monzában a 620 mérföldes viadalon.
Imádta a sebességet. A sors ironiája, hogy 1977-ben közúti balesetben hunyt el.

parkessc_ferrari330p4.jpg
Mike Parkes ezzel a Ferrari 330-assal nyert Sebringen

Roberto Bussinello – aki belekóstolt az F1-be
1927-ben született Pistoia-ban, Olaszországban. F1-es futamon csupán 1961-ben és 1965-ben vett részt. Előbb a De Tomasso színeiben próbálkozott az Olasz Nagydíjon, de egy kör elteltével motorhiba miatt kiállt. Négy év elteltével szerepelt újra a mezőnyben. Ezúttal célba is ért a hazai futamán a tizenharmadik helyen. 1999-ben hunyt el az olasz.

Paddy Driver – az öreg motoros
A ma is élő Paddy 1934-ben született Dél-Afrikában, Johannesburgban. 1959 és 1965 között számos motorversenyen szerepelt. A legjobb eredménye: harmadik lett az 500 köbcentisek között. Mindeközben egyszer szerencsét próbált az F1-ben is: 1963-ban ott volt a mezőnyben a hazai futamán, de nem idult el a futamon baleset miatt. Majd 11 év (!) után újra beült a Lotusba, de a Kyalami-i versenyen a kuplungja miatt fel kellett adnia a versenyt. Így tett meg összesen 6 mért kört a jó öreg Paddy 11 év várakozás után.

peddy.jpg
A jó öreg Paddy tizenegyévet várt 6 teljes körért.

Ernesto Brambilla – a gorilla Vittorio testvére
Ernesto 1934-ben született Monzában. Jobb helyen ezt nem is tehette volna. 🙂 Ő is a kétkerekű versenyzést részesítette előnyben. 1959-ben és 1961-ben tizedik lett az akkor még 350 köbcentisek között. 1963-ban és 1969-ben vett részt F1-es futamon. Mindkét évben az Olasz Nagydíjra nevezett be. Míg 63-ban nem kvalifikálta magát, addig 69-ben egyáltalán nem is rajtolt el, mert át kellett adni a Ferrariját Pedro Rodrigueznek, aki végül pontot tudott szerezni a Scuderiának. Testvére Vittorio azzal lett híres az F1 berkeiben, hogy törte-zúzta a kocsijait. No meg persze a körülötte lévő versenyzőkét is. Ezért gorillának becézték pilótatársai.

Peter Revson – vérbeli amerikai
1939-ben született New Yorkban. Unokaöccse a Revlon kozmetikai céget alapító Charles Revson-nak. Fiatalon amolyan szépfiú, milliárdos család sarjaként élte életét. Elöbb 1964-ben vett részt F1-es versenyen egy Lotus volánja mögött a (minő véletlen) Revson Racing szineiben. Nem szerzett pontot. 1971-ben hét év után tért csak vissza a királykategóriába a Tyrrell pilótájaként. Ekkor nem sikerült neki az áttörés, ezért átszerződött a szintén Cosworth motorrokkal ellátott McLaren-hez. 72-ben négyszer állhatott fel a dobogóra és a maga 23 pontjával az 5. lett a végelszámolásnál. 73-ban is ötödik lett, de ezúttal 38 pontot szerzett, köszönhetően többek között a Brit- és a Kanadai Nagydíjon aratott győzelmének. 1974-ben a Shadow színeiben nem folytathatta ezt a remek sorozatot, mert a Dél-afrikai Nagydíj edzésén halálos balesetet szenvedett. Ő volt az utolsó amerikai születésű versenyző, aki győzni tudott a Formula-1-ben. (Mario Andretti honosított volt, ő Olaszországban született Montana d’Istria-ban, ami ma a horvátországi Motovun)
http://www.youtube.com/watch?v=s1WOIJkM2hE

revson.jpg
Revson a McLaren színeiben kétszer is tudott győzni 1973-ban

Mike Hailwood – aki kétkeréken mégprofibb volt
1940-ben született Oxfordhoz közel. Az ő élete elsősorban a motorversenyzésről szólt, hiszen 1958 és 1967 között 3-szoros világbajnok volt 250 köbcentis kategóriában, 2-szeres a 350-eseknél, és négyszeres az 500 köbcentis géposztályban. Az F1-ben 1963 és 1965 között a Parnell Racing színeiben versenyzett, csupán egy pontot tudott szerezni. 1971-ben, mikor már felhagyott a motorversenyzéssel, újra megmérette magát a száguldó cirkuszban. Ez olyannyira sikerült, hogy rögtön az első versenyén (1971, Olasz Nagydíj) negyedik lett. 1972-ben a dobogó második helyére is felállhatott szintén Monzában. Összesítésben a nyolcadik lett. 1973-as “pontatlansága” után 74 -ben újra a pontszerzők között találjuk. Igazi sportlegendát vesztett el a világ az 1981-ben bekövetkezett halálával. Mike The Bike-nak hívták társai. http://www.youtube.com/watch?v=c6ZWPKX800E

1960s-brands-mike-hailwood-phil-read-druids-2.jpg
Mike Hailwood a maga kora Valentino Rossi-ja volt

Ebből az összeállításból is látszik, hogy az igazi csapatban való gondolkodás időszaka előtt számos pilóta önerőből próbálkozott eredményes lenni egy-egy F1-es futamon. Többek között a hazai versenyükön, hiszen csak erre tudtak elegendő anyagi feltételeket előteremteni. De találkozhattunk olyan versenyzőkkel is, akik motorversenyzői múltjukra alapozva fordultak meg az autóversenyzés csúcskategóriájában. Ezen pilóták közül maradandót igazából Parkes, Revson és Hailwood ért el. 9 versenyzőből 3-an.
De a lista még nem teljes. Következő cikkemben azokat a pilótákat mutatom be, akik 1970 és 2008 között tértek vissza három év kihagyás után a mezőnybe.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: