Nagy menetelések a bajnoki címhez

Szinte a sírból hozta vissza Kimi Mathias Raikkönen a világbajnokságot. Ami persze nem egyedülálló a Formula-1 történetében. Számos olyan eset volt, mikor egyes pilóták már-már az esélytelenek kategóriából küzdötték fel magukat, és hozták vissza a bajnoki reményeiket. Ha leszámítjuk a McLaren fellebezését (Mert valljuk be, nem tenne jót a Formula-1-nek, ha utólag elvennék Kimitől a bajnoki címet, csak azért, mert 2-3 fokkal eltért két olyan csapat a benzinhőmérséklettől, melyek nem voltak érdekeltek a bajnoki véghajrában.), akkor Kimit is ezen nagy nevek táborába sorolhatjuk. Ilyen cipőben még sosem járt, hogy ilyen tetemes hátrányt kellett volna ledolgoznia. És megoldotta. Okosan vezetett. Megtanult alkalmazkodni a Ferrarihoz, és a Ferrari F2007 ezt meghálálta.

1563_071022mcl_1_n2.jpg
Sportszerű gesztus: Lewis gratulál Kiminek a bajnoki címéhez.

Akiknek sikerült a nagy menetelés:

1964, John Surtees
A tíz futamos bajnokság ötödik állomása után Surtees (Ferrari) hátránya Clark-kal (Lotus) szemben 20 pont volt és Graham Hillel (BRM) szemben pedig 16 pont. Abban a korban ez hatványozottan soknak számított. De a Német Nagydíjtól kezdődően fordult a kocka: Surtees a hátralévő öt futamon kétszer győzött és kétszer a második helyen ért célba, míg vetélytársai kuplung és motorhibákkal küzdöttek. Clark-kal szemben a 20 pontját nemhogy ledolgozta, hanem a maga javára is fordította 8 ponttal! Hillel pedig az utolsó mindent eldöntő futamon vívott bajnoki csatát az amerikai. És egy ilyen évad végén meg is érdemelte a bajnoki titulust.

158f1_1964-65.jpg
John Surtees 20 pont hátrányt dolgozott le öt futam alatt.

1976, James Hunt
Ez az év rendkívül drámai volt. Lauda (Ferrari) Nürburgringen túlélt egy már szinte fatális balesetet, és bár ismét hamar volán mögé ült, a Japánban sorra került fináléban James Hunt (McLaren) mégis elhódította tőle a már szinte biztosnak vélt trófeát. Niki az évad első felében már 35 pont előnnyel vezette a bajnoki tabellát Hunt előtt, mikor bekövetkezett szörnyű balesete Németországban. Ekkor hat futam volt hátra. James-nek adott volt a feladat: vélhetően Lauda már nem fog versenyezni, és neki le kell dolgozni ezt a tetemes hátrányt, azaz minden futamon le kell győznie az egész mezőnyt. Lehetetlen küldetésnek látszott. Ráadásul Niki két futam kihagyása után visszatért a mezőnybe. Így meg pláne kivitelezhetetlennek tűnt. Azonban Hunt négy győzelmével behozta a lemaradását, és Fujiban a harmadik helyet megkaparintva megnyerte a bajnoki címet. Sokat megkérdőjelezik azt, hogy győzött-e az igazság, hiszen Laudát (a kor Schumacherjeként) ha nem akadályozza a balesete, akkor fütyörészve bajnok lehetett volna. De ez mit sem von le Hunt érdemeiből, hiszen ahonnan ő megnyerte a bajnokságot, onnan nem sokan lettek volna erre képesek.

imgp268.jpg
James Hunt 35 pontos hátrányból hozta vissza a bajnokságot.

1981, Nelson Piquet
A 15 futamos évad első 9 futamán Carlos Reutemann (Williams) szinte minden futamon pontot szerzet, sőt hat futamon a dobogóra is felkerült. Ami annyit jelentett, hogy 18 ponttal vezette a bajnokságot Piquet (Brabham) előtt. Ezt a jelentősnek mondható előnyt három futam alatt elherdálta az argentín, hiszen Piquet 19 pontot szerzett, míg Reutemann csupán kettőt. A hátralévő három futamon ráadásul nem ők, hanem Jones, Prost és Laffite hozták az eredményeket, így Piquet-nek elég volt egy pont is a bajnoki cím megszerzéséhez. Apropó: Laffite. Ő a végelszámolásnál 6 ponttal maradt el az első helytől, holott már 27 pont hátránya volt az ötödik futamot követően. Ő is hatalmas véghajrát tudhatott magáénak.

1982, Keke Rosberg
Rosberg hasonló helyzetben volt ebben az évben, mint Hunt 1976-ban. Pironi (Ferrari), aki 16 ponttal vezette a bajnokságot öt futammal a vége előtt, a Német Nagydíj edzésén hátulról belerohant Prost Renault-jába, és mindkét lába eltörött. Nemhogy a bajnoksága, de a pályafutása végét is jelentette mindez. Watson 9 ponttal, Prost 14 ponttal, Lauda 15 ponttal, Rosberg pedig 16 ponttal volt ekkor lemaradva. A finn nemhogy a 16 pont ledolgozásának feszült neki, hanem a rendkívül erős mezőny legyőzésének. És sikerült neki. És mindezt úgy vitte véghez, hogy csupán egyszer diadalmaskodott egész évben. Ebből is látszik, hogy mennyire kiegyensúlyozott és erős mezőny volt a nyolcvanas évek elején.

kekeital.jpg
Keke Rosberg úgy lett világbajnok, hogy csupán egyszer győzött.

1983, Nelson Piquet
Ahogy 81-ben Reutemann lába alól húzta ki a brazil a bajnoki cím felé vezető bársonyszőnyeget, úgy 83-ban ugyanezt tette a francia Prosttal. Három futammal a vége előtt Prost (Renault) 14 ponttal vezetett Piquet (Brabham) előtt, és 7-tel Arnoux (Ferrari) előtt. Piquet két győzelmével és egy harmadik helyével legyőzte a turbó-gondokkal küszködő Prostot. No és mi lett Arnoux-val? Ő az évközi húsz pontos hátrányát 2-re csökkentette az évad végére, de az utolsó két futamon nem tudott pontot szerezni, így ő is elveszítette a bajnoki esélyeit, csakúgy mint Alain.

piquet_1983_canada_01_phc.jpg
Nelson Piquet 81-ben és 83-ban is nagy ponthátrányból jött vissza.

2007, Kimi Raikkönen
Kimi az évadnyitón legyőzte csapattársát, és ekkor mindenki azt gondolta, hogy sima évnek néz elébe Kimster. De korán kiderült, hogy nem eléggé szokott még hozzá az F2007 100%-os irányításához. Jó hét futamnak kellett eltelnie ahhoz, hogy Kimi felhagyjon azzal a stratégiájával, hogy a Ferrarit a maga vezetési stílusához igazítsa. Váltott! Rávette magát, hogy ő sajátítson el egy új vezetési stílust, amit az F2007 igazán megkövetel. No meg persze a hajlékony alsó padlólemez hiányát is pótolnia kellett egy kis skandináv tökösséggel. Ez is sikerült neki. Az évad utolsó 10 futamán mindig a dobogón végzett (kivéve Nürburgring), 5-ször győzött is. Lehet, hogy sokan azt fogják mondani a 2007-es évadot értékelve, hogy Hamilton a Kínai Nagydíjon veszítette el a bajnokságot, meg hogy a McLaren egyenlő feltételeket adó stratégiája volt a bukta. Pedig nem! Nem ők veszítették el a bajnokságot, hanem Kimster nyerte meg az évad második felében. Nagy menetelés volt. Sorozatban mindig a dobogón szerepelni… 26 pont hátrányból jött vissza Iceman. Bravo!

1561_071020fer_1_n2.jpg
Kimi fokozatosan csökkentette 26 pontos hátrányát, sőt ezt eggyel meg is toldotta.

A Formula-1 ezen eseteken kívül még számos “feltámadást” mutatott egyes pilóták esetében, azonban nekik a végső nagy bravúr nem sikerült. Kik ők, és mennyivel maradtak le? Ime:

1959, Stirling Moss
Moss négy futammal a vége előtt 26 pont hátrányban volt Jack Brabhammel szemben. Amit két győzelemmel alaposan megnyirbált, de a végelszámolásánál így is 4 ponttal elmaradt a bajnoki címtől.

1968, Denny Hulme
Hulme (McLaren) 15 ponttal volt lemaradva az éllovas Graham Hilltől (Lotus) négy futammal a vége előtt. Két futam alatt ledolgozta a hátrányát, és teljesen nyílttá tette a bajnokságot. Azonban az utolsó két futamon nem szerzett pontot, míg Graham újra 12 pontosra növelte előnyét, és így biztosította be a bajnoki címet.

1970, Jackie Ickx
Jochen Rindt öt futamgyőzelemmel és 26 pont előnnyel vezette a tabellát az Olasz Nagydíjig, ahol halálos baleset érte. Ickx a hátralévő 5 futamon háromszor győzött, de így is csak 5 pontra tudta lecsökkenteni a hátrányát. Rindt lett így a bajnok, és a Formula-1 történetében mindmáig ő az egyetlen posztomusz világbajnok.

1986, Nelson Piquet
Nelson Nigel Mansellel (Williams) szemben 21 pont hátrányt dolgozott le 1- pontra, úgy, hogy végül mindketten elbukták a bajnoki címet. Alain Prost (McLaren) ünnepelhetett a véghajrában.

1991, Nigel Mansell
Mansell (Williams) az évad elején technikai hibákkal küzdött, míg Senna (McLaren) az első négy futamot megnyerte. Nigel 33 pontos hátrányt halmozott fel, amit az évad során 7-re megközelített (éppen a Magyar Nagydíj előtt). De Senna McLarenje magához tért és újra 24 pontra növelte a fórját a hátralévő futamokon.

1994, Damon Hill
Hill (Williams) 37 pont hátrányban volt Schumacherrel (Benetton) szemben, és a német eltiltásainak köszönhetően lecsapott a lehetőségre: 1 pontra csökkentette a hátrányát az utolsó futamra. Ahol kettejük incidensének következtében Schumi lett a bajnok.

1998, Michael Schumacher
Mika Hakkinen (McLaren) 24 pont előnyt gyűjtögetett össze, amit Schumi (Ferrari) 0-ra redukált két futammal a vége előtt. De végül Hakkinen diadalmaskodott Japánban, és megszerezte első világbajnoki címét.

2003, Juan-Pablo Montoya
Montoya (Williams-BMW) a 23 pont hátrányát 1-re csökkentette egy nyolcfutamos sorozatot követően, ahol mindig a dobogón végzett. F1-es pályafutásának legszebb időszakát produkáló kolumbiai Kimivel (McLaren) és Schumacherrel (Ferrari) küzdött a bajnoki címért. Azonban az utolsó két futam nem jött ki jól neki,  így meg kellett elégednie a dobogó harmadik fokával.

Advertisements

Egy hozzászólás

  1. Hááát 2006 azért kimaradt…ott is ha jól emlékszem 25 pontos hátrányban volt Schumi és 2 futammal a vége előtt 0 lett…épp, mint 98′-ban:(:(

    Illetve Kimi kicsit rossz helyen van:):)

    Egyébként a továbbiakban is várom a cikkeket és olvasok és kommentálok:):)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: