Győzzön a hibátlan!

Nem újkeletű dolog a csapaton belüli szoros párharc. A Formula-1 számos esetben produkált már az Alonso-Hamilton és a Mass-Raikkönen párharchoz hasonló belharcot. A különbség csupán csak annyi, hogy egy éven belül nem igazán volt mindez jellemző. Ráadásul nem úgy, hogy mindkét párharc négy pilótája közül bárki világbajnok lehet öt futammal az évad vége elött. Ezeket a párharcokat mutatom be mostani (szünetből visszatérő) cikkemmel. Egy kis párhuzamot vonva az idei bajnoksággal. A tanulságokat levonva pedig majd meglátjuk, hogy a történelem idén ismételni fogja-e önmagát, vagy egyszerűen új szituációt fog produkálni.

1396_070826mcl_5_n2.jpg
Vajon Hamilton-t sújtja-e hasonló balszerencse a hátralévő futamokon?

1967, Brabham, Jack Brabham és Denny Hulme csatája
A szituáció kicsit eltér a mai helyzettől. Egyrészt Jack Brabham, mint csapattulajdonos pilóta tért vissza a Formula-1 világába, és az ő csapatában kezdte el pályafutását Hulme. Míg 1965-ben és 1966-ban kissé elmaradt csapattárs-főnökétől, addig 1967-re már felnőtt a feladathoz és a világbajnoki címvédő Brabhammel egész évben nagy csatákat folytattak. És évad végére sikerült 5 ponttal megverni az öreg Jack-et, illetve a Lotusban versenyző Jim Clark-ot és ezzel bezsebelni a VB-címet.
Csapatsorrend? Brabham barátjaként kezelte Hulme-ot, azonban csapattulajdonosként és világbajnokként biztosan nem volt elfogulatlan.
Az idei évad elött hasonló pályafutásra számítottak Alonso és Hamilton esetében. Azonban a brit újonc nem várt 2 tanulóévet, mint Hulme. Ő már idén rendesen odatette magát.

1970, Ferrari, Jacky Ickx és Clay Regazzoni csatája
Ez a küzdelem inkább a mai Massa-Raikkönen csatájára hasonlít, bár van benne egy kis Hamiltoni árnyalat is. Jacky Ickx már eltöltött egy évet a maranellói gárdánál, igaz, 1968-ban. Clay pedig igéretes tehetségként 1970-ben debütált a Ferrariban. Ők elsősorben egymás ellen harcoltak az évad nagy részében, hiszen Rindt sorra nyerte a futamnokat, mígnem bekövetkezett tragikus halála Monzában. De Így is akkora pontelőnyre tett szert, hogy mindmáig ő az egyetlen posztomusz világbajnoka a Formula-1-nek. Clay és Jacky pedig küzdöttek egymással az ezüstéremért, melyből a belga került ki győztesen.
Csapatsorrend? Ha úgy vesszük Regazzonit ráeresztették az évad során Ickx-re, ezzel is jobb teljesítményre akarták ösztönözni a belgát. Csaknem fordítva sült el a dolog!
Ha úgy vesszük, akkor Massa is a Ferraris tapasztalatait kiaknázva múlhatja felül Kimi Raikkönent. Igaz, Regazzoni ekkor még csak újonc volt.

1973, Lotus, Emerson Fittipaldi és Ronnie Peterson csatája
Két nagy név egy csapaton belül. Mindketten már nevet szereztek maguknak az F1-ben: Fittipaldi címvédőként kezdte meg az évet, Peterson pedig 1971-ben második volt a bajnokságban. Kettejük szoros küzdelmét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Ronnie 4 győzelmet szerzett Emmo 3 elsőségével szemben, mégis Fittipaldi lett a jobb 3 ponttal a bajnokság végén. Ők ketten világbajnoki csatát is vívhattak volna, ha nem lett volna a mezőnyben egy úgynevezett Jackie Stewart.
Csapatsorrend? A szó szoros értelmében a mai értelemben vett csapatok még nem léteztek. Amúgy Fittipaldi volt a fiatal szupersztár, aki mellesleg világbajnok is. Biztos neki kezdeményeztek, ha egyáltalán volt ilyen.

1978, Lotus, Ronnie Peterson és Mario Andretti csatája
Ez a párharc hála az égnek semelyik mai belharchoz nem hasonlítható. Ugyanis a két pilóta a legjobb autóban a bajnoki címért hajtott, mígnem a Monzai balesetet követően a svéd életét nem vesztette. Megjósolhatatlan, hogy ha nincs ez a baleset, akkor ki lett volna a méltó világbajnok. Végül Andretti 13 ponttal előzte meg Petersont a bajnokságban.

1979, Ferrari, Jody Scheckter és Gilles Villeneuve csatája
Ha az 1970-es párharc hasonlított a mai Kimi-Felipa harchoz, akkor ez a belharc méginkább. Gilles Villeneuve tapasztalt Ferrarisként (de még nem csúcspilótaként) vágott neki a szezonnak, Scheckter pedig tehetségnek kikiáltott gyors pilótaként érkezett a Ferrarihoz, úgy, hogy volt már második és harmadik is a világbajnoksági tabellán évad végén. Ő amolyan Kimi Raikkönen, aki mindig lecsúszik a VB-címről. Mindketten 3-3 győzelmet szereztek az évad során, és csupán 4 ponttal, de legyőzte tapasztalt csapattársát a dél-afrikai Scheckter.
Csapatsorrend? Teljesen kizárt! Tiszta test-test elleni küzdelem. A klasszikus értelemben vett belharc.
Ez jó ómen Kimi számára. Ferrari, érkező gyors pilóta legyőzi, tapasztalt ferraris kollégáját. Massa reszkess!

1981, Williams, Alan Jones és Carlos Reutemann csatája
Két tapasztalt williamses csatája. Jones előző évben világbajnok volt, Reutemann pedig Piquet mögött harmadik. Kettejük nagy küzdelme VB-harcnak is beillet volna, azonban Piquet beleköpött a levesükbe, és elorozta előlük a bajnoki címet, még ha egy ponttal is.
Csapatsorrend? Frank Williams-nek mindegy volt, hogy melyikük nyeri meg a VB-t. az más kérdés, hogy egyiküknek sem jött össze. Lehet, hogy itt jó lett volna kinevezni az első számú pilótát?

1984, McLaren, Niki Lauda és Alain Prost csatája
Lauda kétszeres világbajnokként 1982-ben tért vissza a Formula-1-be. Alain Prost a Renaultban már bizonyította tehetségét, hiszen az előző három évben a bajnoki cjmért küzdött, és csak a Renault megbízhatatlansága akadályozta meg az igazi sikerekben.
Csapatsorrend? El van felejtve! Két gigász nagy küzdelme!
Lauda Alonsóként, Prost pedig Raikkönenként küzdött. Ez amolyan kevert egyvelege az idei négyesnek.

1986, 1987, Williams, Nelson Piquet és Nigel Mansell csatája
Piquet kétszeres világbajnok. Mansell pedig karrierje csúcsa felé tör, ahogy azt 1985 év második felében mutatott teljesítménye is előre jelezte. Ők ketten erősen hasonlíthatók az idei Mclaren kettősre.
alonsó, csakúgy mint akkor Piquet, két bajnoki címet már magáénak tudhat. És egy erős brit ellenféllel találja magát szemben. Mansell balszerencséknek, és balesetekeknek köszönheti, hogy nem lett világbajnok. Amolyan Kimis korszaka felé kezdett közeledni. Mindig csak egy hajszállal maradt le a VB-címtől.
Csapatsorrend? Williams eljátsza 1986-ban ugyanazt, mint 1981-ben. Nem nevez ki első számú pilótát, és el is veszti a VB-címet. 81-ben Piquet, 86-ban Prost előzi meg a Williams-eket. 1987-ben a sors oldja meg a csapat helyett a döntést: Mansell balesete Piquet-t juttatja VB-címhez.

1988, 1989, McLaren, Alain Prost és Ayrton Senna csatája
Prost kétszeres világbajnoki címvédőként és tapasztalt McLaren-esként küzd meg a woking-i gárdánál újoncnak számító Ayrtonnal, aki gyorsaságával edzéseken és futamokon már bizonyította tehetségét.
Az ő párharcuk amolyan mai Alonso-Hamilton csata. Hamilton Senna módjára gyűjti sorra a dobogós helyezéseket. (De nem úgy mint Kimi 2003-ban, vagy Button 2004-ben) Hanem győzelémekkel megtűzdelve. Alonso pedig Prost módjára próbálja a maga javára meggyőzni a csapatvezetést és a közvéleményt. A csapat nem enged, aközvélemény meg már csalóként állítja be (amolyan Schumacheres csalóként) csAlonsót!
Csapatsorrend? Ron Dennis: Az mi?
Ami tény: Senna első McLarenes évében legyőzte Prost-ot. Alonso, ha egy évet ki is húzol a McLarennél (még ha meg is nyered jövőre a VB-t, mint ahogy Prost tette annó) szerintem futva menekülsz a Ferrarihoz, mint ahogy Prost tette annó.

1996, Williams, Damon Hill és Jacques Villeneuve
Az ő kettejük harca kuriózumnak mondható. Mindketten legendás egykori F1-es pilóta fiaként küzdöttek egy csapaton belül. Villeneuve újoncként érkezett az F1-be, és mindketten ki voltak éhezve a bajnoki címre. Villeneuve akkor helyzete hosonlítható leginkább Hamilton idei szereplésére az F1-es történelemből. Hill pedig, mint idén Raikkönen ácsingózik a régóta várt első VB-címre. Végülis bejött neki.

Ezen párharcokon kívül, még számos csapaton belüli szoros küzdelmet lehet felsorolni. Azonban ezek már nem a VB-címre esélyes párharcok voltak:
1980, Ligier, Jacques Laffite és Didier Pironi
1983, Ferrari, Rene Arnoux és Patrick Tambay
1985, Lotus, Ayrton Senna és Elio de Angelis
1989, 1990, Williams, Thierry Boutsen és Ricardo Patrese
1993-1997, Ferrari, Benetton, Gerhard Berger és Jean Alesi
1996, 1997, McLaren, David Coulthard és Mika Hakkinen
2001, 2002, Williams, Ralf Schumacher és Juan Pablo Montoya
2003, 2004, Renault, Jarno Trulli és Fernando Alonso

Ezek mind-mind szoros küzdelmek voltak, azonban olyan sosem fordult elő, mint ami idén: egyszerre két csapat két-két pilótája vív egymással ilyen szoros küzdelmet. Ha a jelek szerint a Ferrari feljavul év végére, akkor itt még lesznek cifra dolgok. Ami azonban kezd megmutatkozni: Hamilton jobban teljesít, mint Alonso (Magyar GP, Török GP), és Massa is szorosan ott liheg Raikkönen mellett.

Ami még izgalmat hozhat:
Raikkönen-t nem kerüli el a balszerencse (pici hiba edzésen, műszaki hiba versenyen)
Massa hullámzóan teljesít (egyes pályán kiváló, egyes pályán maga alatt teljesít)
Alonso hibákba szalad nagy nyomás alatt (mint Kanadában, és jó néhány esetben rajt után)
Hamilton a safety car-os esetekben balszerencsés (Európa GP)

Melyikük hibája mutatkozik meg jobban a hátralévő futamokon? Ki tudja? Ami biztos. Egyforma teljesítmény esetén a hibák lesznek a döntő momentumok.
A jelszó legyen ez: győzzőn a hibátlan!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: