A versenyautó tervezés komoly előkészületet és áldozatot igénylő munka. A ménökök olyakor saját gyermekükként bánnak egy tervezési folyamatban lévő modellel. No de mi van akkor, ha a tervezett kocsi el sem indul(hat) a kitűzött szezonban? Mai cikkemben azokat az F1-es versenyautókat gyűjtöttem össze, melyek szinte már a születésük napján “elhaláloztak”. Előre jelzem, hogy a lista nem teljes! Most az 1979 utáni be nem vetett versenyautókon a sor…

Ayrton Senna rendkívül gyorsnak tartotta a “Meklambót” a teszten
1979 – Dywa-Cosworth 08
A második Cosworth autó Dydo Monguzzi tervei alaján. 1979 év elején mutatták be. Alberto Colombo-t nevezte volna a Belga GP-re a szponzoráló Salemese Company Petteruti, de erre soha nem került sor.

1979 – Kojima-Cosworth KE009B
Eredetileg Willi Kauhsen F1-es projektjeként indult, majd a korábban F1-es versenyen is indult Kojima lépett fel konstruktőrként az autó kivitelezésében. Kauhsen’s F2-es csapatában versenyző Gianfranco Brancatelli vezette az 1978-as szezonban a kocsit, majd 79-ben Keke Rosberg is tesztelte Fujiban. Azonban a projekt rövid időn belül bedobta a törülközőt.

1979 – Merzario-Cosworth A2
Az A1B modell továbbfejlesztése. Merzario menedzserelésével két edzésen vett részt 1979-ben, versenyen azonban nem indult.

1979 – BRM P230
A brit csapat egyik utolsó próbálkozása. Aubrey Woods tervei alapján készült el ez a wing-car az Aurora AFX bajnokságra Ferndowni székhellyel. Neil Bettridge tesztelte Doningtonban. Majd átalakították az amerikai Can-Am bajnokság előírásai szerint, és a tengerentúlon próbált szerencsét.

1981 – Williams-Cosworth FW07D
Novemberben a Paul Ricardon tesztelte ezt a hatkerekű versenygépét Frank gárdája Keke Rosberggel és Jonathan Palmerrel a volán mögött. Alan Jones is tesztelte októberben, de ezzel a próbálkozósdival csakhamar szakított az ausztrál, mert folyamatsan lerobbant az FW07D. Keke azonban novemberben mégis pályacsúcsot autózott vele. Az 1982-es FW07-es ezen autó alapjaira épült, lényegében ennek egy módosítása. Majd 1982-ben a későbbi FW08-assal is próbálkoztak egy hatkerekű megoldással.

1982 – Brabham-BMW BT51
Grodon Murray BTtervezte versenygép előbb elkészült az 1983-as esztendőre, mint mielőtt Balestre FIA elnökeként az új szabályokat kihírdette volna. Így nem maradt más hátra, mint a BT52-est megépíteni, melybe beépítette a rakéta formájú turbómotort.

1984 – Minardi-Alfa Romeo M184
Tesztautóként futott mielőtt a Motori Moderni motort építő ex-Alfás Chiti meg nem jelent a színen.

1987 – Ligier-Alfa Romeo JS29
Miután René Arnoux megérkezett a francia csapathoz, a vadonatúj iker-turbómotort tervező Gianni Tonti felajánlotta erőforrásait, melyet Ghinzani tesztelt. Arnou mindeközben a JS29B-ben a Megatron erőforrásokat próbálgatta, eredményesebben, mint Ghinzani az Alfákat. Így a francia-olasz kapcsolatnak csakhamar befellegzett.

1987 – Middlebridge Benetton-BMW B186
Trussardi szponzorálta privát kezdeményezés. Pirro vezette volna, de nem írta alá a projekt a Concorde Szerződést.

1988 – Ferrari 639
A 640-es tesztváltozata. Ennyi!

1989 – Minardi-Subaru M189
Carlo Chiti Motori Modernis korszaka előtt, de még a Colonis próbálkozás előtt tesztelt a Minardival is. Barilla és Morbidelli volt a tesztpilóta.

1990 – Coloni-Subaru C3B
Carlo Chiti újabb próbálkozása. Bertrand Gachot vezette az egyetlen autóját.

1992 - McLaren-Chrysler (Lamborghini) MP4/8
A McLaren-Honda házasság után a Chrysler tulajdonban lévő Lambo motorral felszerelt MP4/8-assal tesztelt Estorilban Sennával és Hakkinennel a volán mögött.

1994-1995 - Lotus 112
A Lotus utolsó próbálkozása, a Lotus 109 továbbfejlesztése.

1995-1996 - DAMS-Ford GD01
F3000-esként az F1-be vágyó csapat. A Reynard sebességváltó specialista Barry Ward tervezte. Erik Comas és Jan Lammers tesztelte. Csak éppen túl lassan építették meg. Mire végeztek, elavult.

1997 – Lola-Ford T97/30
Eric Broadley ötlete volt, hogy építsenek egy F1-es autót. Később a MasterCard szponzorálását is sikerült meggyőzni, úgy hogy kevés benzinnel futtatták gépeiket a teszteken, ahol viszonylag közepesen jó eredményeket értek el. Sospiri és Rosset vezette az edzéseken, de nem sikerült kvalifikálniuk magukat a versenyekre. Nem is csoda, hogy a MasterCard visszalépett a projekttől. 1998-ban a jugoszláv Zoran Stefanovic akart a T97/30-asokkal egy új projektet kezdeményezni.

1999 – Williams-BMW FW21B
Tesztautó a BMW V10-esének tesztelésére. Jörg Müller vezette Miramasi pályán.

1999 – Honda RA99
Dallara építésű versenygép Harvey Postlethwaite és Rupert Mainwaring vezetésével. Jos Verstappen tesztelte Vairanoban és Jerezben.

2000-2001 – Toyota TF101
A Toyota 2002-es debütálása előtti tesztautó Allan McNish-sel a volán mögött.

2002 – Asiatech F1
Enrique Scalabroni demo platform kezdeményezése egy F1-es csapat létrehozására.

2003 – McLaren-Mercedes MP4-18
Adrian Newey terve 2003 közepére készült el, de a törésteszten megbukott, illetve a az elődjétől jóval lassabbra sikeredett.

2005 - szinte az összes csapat egy hibrid konstrukcióval próbálgatta a bevezetendő V8-as motorokat.
: kategória karikatúra | Tagged: Alfa Romeo, Benetton, BMW, Brabham, BRM, Cosworth, Ferrari, Honda, Lamborghini, Ligier, Lola, Lotus, McLaren, Mercedes, Minardi, Subaru, Toyota, Williams
Van köztük jónéhány, ami tetszik…
Olyan autó, amit sosem kvalifikáltak (mint a Coloni Subaru), volt a Life is, saját motorral. Kábé az volt az F1 történetének a legsereghajtóbb kocsija. Pl. a ‘90-es San Marinoi előkvalifikáció:
1 29 Éric Bernard Larrousse-Lamborghini 1:26.475
2 30 Aguri Suzuki Larrousse-Lamborghini 1:27.344
3 14 Olivier Grouillard Osella-Ford 1:28.155
4 33 Roberto Moreno Euro Brun-Judd 1:28.178
5 31 Bertrand Gachot Coloni-Subaru 1:33.554
6 34 Claudio Langes Euro Brun-Judd 1:34.272
7 39 Bruno Giacomelli Life 7:16.212 (!!!!!)
Uhh… nem semmi…
7 perces kör az egy jobb biciklis hozza szerintem Imolában!
A többi versenyen azért nem voltak ennyire lemaradva, de ezek a motorok alig bírtak ki pár kört, úgyhogy lehet, hogy a felvezető kör ideje ez, mert a gyors körben elfüstölt a kocsi. Van még pár ilyen:
‘94 Ausztrál Nagydíj: Bertrand Gachot Pacific-Ilmor 7:40.317 +6:42.138
‘95 Japán Nagydíj: Mark Blundell McLaren-Mercedes 16:42.640 +15:04.617